A tudományos szöveg stílusa
A tudományos szöveg stílusa, szerkezeti, szóhasználati, formai sajátosságai mentén általában jól felismerhető. Műfajukat tekintve ugyanakkor ezek a szövegek sokfélék lehetnek. Talán a legszélesebb körben ismert ilyen szövegműfaj a kutatási beszámoló, ami egy tudományos kutatás, kísérlet lefolytatásának folyamatát, és annak az eredményeit bemutató írásos vagy szóbeli szöveg. Ha írásos, jellemző formája a folyóiratban megjelenő tanulmány, míg szóban gyakran konferenciákon hangzik el, ekkor előadásként vagy konferencia-előadáskéntutalunk rá. Egy másik gyakori műfaj az érvelő szöveg vagy esszé, ahol a szerző célja egy álláspont vagy vélemény kifejtése és alátámasztása logikus érvekkel. Találkozhatunk még az értékelő szöveg vagy recenzió műfajával is. Ennek célja egy tudományos mű vagy eredmény (pl. egy monográfia vagy szerkesztett tanulmánykötet) elemzése és értékelése. Bizonyos szempontból hasonlít ehhez a szakirodalom-áttekintő összegzés (idegen szóval review): ennek célja az egy témában egy megadott idősávban keletkezett szakirodalom értékelő áttekintése rögzített szempontok szerint. A kutatási terv nagyban hasonlít a kutatási beszámolóra. Ennek a szövegtípusnak a célja egy tervezett kutatás hátterének, céljának, lépéseinek és várható eredményeinek ismertetése indoklással. Kutatási terv készülhet például egy tudományos pályázat elnyerésének céljából vagy a doktori képzésre való jelentkezéshez.
Fontos, hogy a szerző véleményét minden fentebb említett szövegtípus közvetíti, de az érzelemkifejezés mindegyikben háttérbe szorul. A tudományos szövegekben a nyelvhasználat és az érvek prezentálása mindig objektív és tárgyilagos, a következtetések levonása pedig érveken alapul és logikus.
A tudományos szövegek szerkezete a szöveg műfaja szerint többféle sémát követhet. A kutatási beszámoló általában az ún. IMRaD-szerkezetet (Introduction/Bevezetés – Methods/Módszerek – Results/Eredmények – and/és – Discussion/Következtetések) alkalmazza. Ebben a kutatás tényéből következően a kutatás hátterének ismertetése után helyet kap a kutatás módszereinek részletes ismertetése, a kapott eredmények bemutatása, és az ezekből levonható következtetések megfogalmazása. Az érvelő szövegre inkább a Bevezetés – Tárgyalás – Befejezés hármas tagolása jellemző. Itt a felvezető gondolatok után a szöveg érvelését a Tárgyalás rész közli, és a Befejezés foglalja össze.
Mivel a tudományos szövegek minden esetben építenek a korábbi szakirodalomra, így fontos jellemzőjük az intertextualitás, azaz a szó szerinti és tartalmi idézetek, illetve a hivatkozások megjelenése. Emellett szinte minden tudományos szövegben megjelennek számozással és címmel ellátott ábrák, grafikonok, táblázatok.
A tudományos szövegekben előfordulnak idegen eredetű vagy a köznyelvben nem használt szavak. Az idegen eredetű vagy idegen eredetűnek ható mesterségesen alkotott szavak egy része esetlegesen kifejezhető a hétköznapokban is használt megfelelővel (pl. a szisztematikus és a rendszerszerű vagy az adekvát és megfelelő hasonló jelentésű szavak). Sokszor azonban az idegen eredetűnek ható szavak használata mégis indokolt a tudományterület hagyományai miatt, vagy azért, mert az adott kifejezés valójában terminus technicus, azazaz adott szakterületen használt szakszó. A terminus technicusok olyan szakmához, foglalkozási körhöz vagy tudományterülethez kötődő, nem ritkán mesterségesen létrehozott szakkifejezések, amiket egy-egy pontosan meghatározott fogalomnak vagy jelenségnek a megnevezésére használnak. Éppen ezért általában ezeket a fogalmakat nem lehet más kifejezéssel megfelelően helyettesíteni (legfeljebb körülírással).
A tudományos szövegek stílusa formális, és – mint erre fentebb utaltunk már– ezek a szövegek gyakran tartalmaznak nagyobb mennyiségű, a szakterületen nem vagy kevésbé járatos olvasó számára idegennek ható szót. Ennek ellenére a szövegeknek a tudományos színvonalát nem egyszerűen ezeknek a kifejezéseknek a mennyisége határozza meg. Másként megfogalmazva: nem az teszi a jó tudományos szöveget, hogy nem szakemberként hozzáférhetetlen, érthetetlen. Ugyanakkor az sem várható el minden tudományos szövegtől, hogy a laikusok számára is teljes mértékben befogadható ismeretterjesztő stílusú legyen. Egy biztos, mind a tudományos, mind az ismeretterjesztő szövegekben kritérium, hogy a szerző definiálja az általa a szövegben használt szakkifejezéseket, és ezzel biztosítsa az írásbeli és szóbeli tudományos kommunikáció hatékonyságát és sikerességét.